Steve Jobs mondta egyszer, hogy “a dizájn furcsa szó. Sokan azt hiszik, azt jelenti, hogyan néz ki valami. De ha mélyebbre ásunk, a dizájn azt jelenti, hogyan működik az a valami. Amikor a Mac dizájnját készítettük, nem azt terveztük, milyen lesz a külseje, bár természetesen azt is. Alapvetően a szerkezet működéséről volt szó. A jó dizájnhoz nagyon alaposan kell ismerni a terméket. Fel kell fogni, mi a lényege és ehhez szenvedélyes odaadásra van szükség. Rágni kell és nem gyorsan lenyelni. A legtöbben nem veszik ehhez a fáradságot.” (Steve Jobs – Wired, 1996, február)
Az én termékeim a belső terek. Ezeknek a belső tereknek a működését kell a megbízóim szokásaival, igényeivel egyeztetve kitalálnom, megterveznem. És ahogy Steve Jobs utalt rá, ez nem egy egyperces munka.
A jó tervezéshez nem elegendő egy alaprajz, hiszen pusztán csak abból, az alapján
- nem lehet kiválasztani a megfelelő termékeket (széket, asztalt, kanapét),
- nem lehet látványtervet készíteni,
- mivel abba még bármilyen anyag, szín és forma “bepakolható”, ami egyáltalán nem biztos, hogy lefedi a megbízó stílusát.
Szükség van másra is.
A design koncepció alapja
Két fontos kiindulási alap van a tervezés megkezdésekor, amelyet szinte minden esetben a megbízóm “hoz”:
- az adott tér (alaprajz) és
- a kívánt hangulat (színek, formák, anyagok, stílus).
Az alaprajzról már egy egész blogsorozatot készítettem, ezért nem ismételném magam. Ha nem olvastad volna, mitől jó egy alaprajz és mire kell figyelned, itt megteheted. A kívánt hangulat megtervezési folyamatával viszont még nem foglalkoztam külön az oldalon, ezért itt az ideje.
Ezt a tervezést a legtöbb tervező “Szín és hangulattervezésnek”, „Moodboardnak” (hangulati lap), vagy „Stílustervnek” hívja. Sokáig én is így gondoltam a folyamatra, de tudtam, hogy a tervezés során ennél sokkal többről van szó.
Ilyenkor ugyanis nemcsak színt/színeket javaslok, nemcsak anyagot keresek, nemcsak formát. Olyan releváns, megközelítő példákkal is operálok, amelyek a fentieken túl – az alaprajzzal és annak használatából eredő összefüggéseivel együtt – érvényesek az adott térre.
Mondok példát, hogy ne legyen ennyire ködös a magyarázatom.
A KLON Design koncepcióban gondolkodik
Mindegyik otthon más. Ha egy megbízómnak a korábbi otthonában kialakultak a szokásai, hogy hogyan használja otthonát (amit szeret is), akkor az új otthonban ezek szinte biztosan változni fognak. Hiszen az új otthonban várhatóan mások lesznek a helyiségkapcsolatok, a közlekedési útvonalak és ebből eredően ahhoz alakulnak át a szokások.
Például ha eddig a fürdőszobában volt a mosógép, ott gyűlt a szennyes, ott történt a válogatás, az új otthonban viszont lesz külön mosókonyha, akkor ez eléggé átalakítja a szokásokat. Valószínűleg lesz a fürdőben szennyes, de a válogatás már a mosókonyhában történik, ahogyan (remélhetőleg) a szárítás és hajtogatás is.
Ha megbízol az otthonod megtervezésével, akkor nem lehet külön venni a színeket, a tereket és a bútorokat egymástól. Nem lesz otthonos a lakásod, ha csak egy egyszerű alaprajzban gondolkodsz, amelyen látszik, hol lesz az ágy, az asztal és a székek.
Az otthon nem a bútoroktól lesz személyes tér, hanem a fentiek együttesétől:
- a szokásaidtól,
- a térkihasználástól (térszervezés) és
- az ízlésedtől (színek, anyagok).
Ez nem más, mint a KLON designt is jellemző tér-funkció-önazonosság hármasa, azaz a design koncepció, amelynek köszönhetően egy otthon valóban otthon.