Most biztosan azt kérdezed, hogy jön a lakberendezéshez a pavilon? Hiszen egy lakberendező elsősorban belső helyiségekkel, szobákkal, lakásokkal, otthonokkal foglalkozik. Ebben teljesen igazad van, de egy valamit kihagysz a számításból: az otthon teljes körű jelentését.
Mitől otthon az otthon és meddig tart?
Kissé furcsa kérdés, belátom, de nem indokolatlan. Az otthonok lényege egyértelműen te vagy, erről már itt írtam korábban. Viszont hogy meddig tart egy otthon, azaz milyen térben is kell gondolkodnunk ezzel kapcsolatban, arról még keveset beszéltem.
Ha kertesházban élsz, akkor az otthon kifejezés hallatára neked biztosan a telek is eszedbe jut, amelyen az ingatlanod található. Ebben az esetben tehát az otthon fogalma nem merül ki a ház belső tereiben, hanem az egész kertre vonatkozik. Ha pedig így van (és így van jól!), akkor a kertet is igyekszel otthonossá tenni. És itt el is érkeztünk a pavilonokhoz.
Mi az a pavilon?
A pavilon ugyanis nem más, mint egy kerti házikó. Talán te inkább
- filagóriának,
- gazebonak, esetleg
- pergolának ismered, de tudnod kell, hogy – ha bár nem nagyon – ezek különböznek egymástól.
A pavilonok különálló, nyitott épületek, csúnya szóval mondva bódék, „nosztalgikusan” kifejezve pedig kioszkok. Én azonban megmaradok a pavilon kifejezésnél, mert annak a hangulata, és az eredeti jelentése is sokkal közelebb áll hozzám és a munkáimhoz.
Lakberendezőként jelenleg épp egy ilyen pavilonon dolgozom, amely nem véletlenül kapta a Gazebo nevet.
A pavilonok eredete
Már a 13. században is kedvelt volt Közel-Keleten, illetve Ázsiában a minden oldalról nyitott kerthelyiségek építése. Persze csak a gazdagabb, nemesi családok engedhették meg maguknak, hogy pavilonjaikból gyönyörködjenek a kertükben.
Az idők folyamán aztán világszerte is elterjedtek ezek a különleges építmények, amelyeket az olaszok például casina névvel illettek. Az olasz temperamentum ismeretében talán nem meglepő, hogy ők nem a tájépítészetről diskuráltak a tetős faszerkezetekben, hanem főzőcskéztek és iszogattak benne.
Mi magyarok a törököknek köszönhetjük a pavilonokat, de igazán sok belőlük csak a szocializmus alatt épült. Természetesen ezek a pavilonok, ahogy fent már utaltam rá, inkább kioszkok, azaz könyves- vagy újságosbódék voltak. Ám ha végigmész a körúton, most is rengeteg ilyen apró építménnyel találkozol.
Hová kerüljön a pavilon?
A pavilonok tehát nagyon sokfélék lehetnek, de ha az eredetinél maradunk, akkor elsősorban nyolcszögletű, tornyos, nyitott, fából készült kerti helyiségre gondolunk. S mint ilyen, igenis nem hagyhatjuk magukra, azaz ugyanúgy „illik” otthonossá tenni őket, mint a lakásunkat.
Lakberendezői szempontból azt tartom igazán szerencsésnek, ha a lakásunk vagy házunk képe tükröződik a kerti pavilonunkban is, sokkal fontosabb azonban, hogy betöltse funkcióját. Ez természetesen a tulajdonostól függ, aki eldöntheti, hogy inkább az ázsiaiakat vagy az olaszokat követi ebben.
Másik fontos szempont lehet a pavilon elhelyezése a kertben, amelyre jó, ha rálátunk az ablakból. Alaprajz-sorozatom 11. részében foglalkoztam azzal részletesebben, hogy mire is kell rálátást biztosítanunk a házunkból, lakásunkból. A pavilon pont ilyen.
De hogy pontosan hogy fog kinézni a fent említett Gazebo kávézó Leányfalun, azt csak később mutatom meg. Annyit azonban már most is elárulhatok róla, hogy csodálatos helyen fekszik, fantasztikus kerthelyiség készül hozzá, és minden családbarát.
Kövess a Facebook-oldalamon is, hogy ne maradj le a nyitásról.
